TIZENNÉGY

Azt hiszem, most kiderül, hogy ez az álca működik-e, vagy sem. Wedge hátradőlt az utasszállító párnázott ülésén, és az előtte lévő ülés támlájába süllyesztett monitorra pillantott. Azon éppen egy dokumentumfilm ment a Lázadók Birodalom ellen folytatott harcáról. A lényege az volt, hogy Palpatine pribékjei győzelmet győzelemre halmoznak, és a rend hamarosan helyre áll, mihelyt leverik a felségáruló Lázadók utolsó csapatait is.

Wedge maszkja igen figyelemre méltó volt. Fémlemez takarta a homlokát, a jobb szemét, az arcát, le az álláig. A maszk egyik fele a jobb füle mögött folytatódott, s miután valósággal eltüntette a fülét, a koponyatetőn ért véget. A jobb szeme elé helyezett lencse felnagyította és kiemelte kék kontaktlencséje színét.

A felszíni légnyomás tartotta a helyén, és rendkívül kényelmetlen volt a viselése.

Ráadásul a maszk pereme befelé görbült, és belenyomódott a bőrébe, azt a látszatot keltve, hogy arának azon az oldalán az izmokat helyette siti. Mindamellett a súlya miatt erőlködnie kellet, hogy fejét egyenesen tartsa. Ezért azután, amikor csak tehette, fejét hagyta oldalra billenni.

Közvetlenül azután, hogy a Jewel of Churba nevű dairkan utasszállító belépett a Coruscant rendszerbe egy vámtiszt jelent meg előtte.

- Kérem az iratait! - mondta.

Wedge fekete birodalmi egyenruhájának zsebéből elővette az azonosító kártyáját. Mindezt bőrkesztyűbe bújtatott jobb kezével tette. A kesztyű valamelyest elrejtette kezének szögletes formáját, de így is jól látszott, hogy két ujjból és hüvelykujjból álló kezével valami nincs rendben. A kesztyűből halk búgás hallatszott, amikor megfogta a kártyát, és miközben átnyújtotta a tisztnek, a csuklója fél fordulatot tett a tengelye körül.

- Parancsoljon, uram! - mondta Wedge rekedt hangon, részben, mert a maszk szorította a nyakát, részben, mert az álarcba hangmodulátor volt beépítve.

A vámtiszt csak fűtó pillantást vetett a kártyára, majd végighúzta az adattáblája résében.

- Antar Roat ezredes...

- Ro-at.

- Hogy?

- A nevemet Ro-atnak kell ejteni - noha a torz hang miatt nehezen volt érthető, a vámtiszt láthatóan felfogta a lényeget.

- Bocsásson meg, Ro-at ezredes! Bizonyára a Császári Központba tart rekonstruk... igen, persze - a férfi elhallgatott. - Úgy látom, minden rendben van, ezredes.

Wedge a kártya után nyúlt, de még nem vette el.

- Biztos benne? A csomagom a hálófülkében van.

- Igen, biztos vagyok benne - a vámtiszt idegesen Wedge hüvelykujjához kocogtatta a kártyát.

- Megértem, hogy szükséges az elővigyázatosság, uram.

- Ebben biztos vagyok, uram.

- Ha problémája adódik, szívesen segítek - Wedge lehalkította a hangját, mintha fárasztaná a beszéd. A feje is megbillent kissé, úgyhogy gyorsan felkapta. - Segítek.

- Emlékezni fogok rá, ezredes - bólintott a vámtiszt.

Wedge elvette a kártyát, és többszöri kísérlet után végre eltette.

- Az én életem a szolgálat.

A vámtiszt a bajsza alatt morogva távozott.

- Már haldoklik, mégis szolgál. Az Emdi-négyesek hagyják, hogy meghaljon.

Wedge normális körülmények között meg sem hallotta volna a megjegyzést, de a maszkjába épített erősítő tisztán, érthetően közvetítette a leghalkabb suttogást is. Gyorsan elnyomta a mosolyát, mert tudta, hogy Antar Roat ezredes talán még életében nem talált semmit, amin mosolyoghatott volna. Márpedig, ha kiszálláskor a Coruscanton elkapnak a fináncok, az egyáltalán nem lesz vicces.

Addig fel sem merült Wedge-ben a kérdés, hogy miként jut el a Coruscantra, amíg az eligazításon meg nem tudta. Azzal persze tisztában volt, hogy X-szárnyúval nem jöhet ide, és őszintén kétségbe vonta, hogy a csempészek vagy illegális emigránsok bejuthatnak a bolygóra anélkül, hogy valahol, valaki fel ne figyelne rájuk, vagy valakitől valamilyen engedélyt ne kelljen kérniük. Azt sejtette, hogy álcáznia kell magát, de az fel sem merült benne, hogy birodalmi haditengerészeti egyenruhában fog utazni.

Az eligazítás igen izgalmas volt. Cracken emberei több személyazonosságot találtak ki a számára. Roat ezredes az, aki beutazik, és később ő is fog távozni. Lesz egy másik, arra az esetre, ha a Coruscanton üldözik és menekülnie kell, és lesz egy harmadik, aki a távozását fedezi. A többiek adatlapja csak azután érkezik a bolygóra, hogy ő már letelepedett.

A hírszerzés több okból is Antar Roat ezredes személye mellett döntött. Az egyik, hogy az ezredes protézisei szinte teljesen elrejtik a kilétét. Meg aztán eléggé feltűnő is volt, szokatlanságával valósággal vonzotta az emberek tekintetét, csakhogy azok inkább a részleteket figyelték meg, nem az embert, aki a maszkot viseli. És az emberek többsége miután rápillant, szégyenkezve elfordul. Csak egy háborús sérültre fognak emlékezni, és a részletek is csak a mechanikus részeiről maradnak meg bennük. Mivel a maszk levehető, a halóságok egy már nem létező egyént fognak keresni, ha Wedge egyszer leveszi.

A második ok, amiért Roat személyét választották az, hogy Wedge pilóta. Kiváló társalgó abban az esetben, ha szóba jönnek a légi csaták. A sztorija úgy szól, hogy a Vladet védelme során lőtték le a Rachuk rendszerben. És Wedge arról tud mesélni, hiszen ott volt.

Igaz, hogy a Lázadók oldalán, de ott voltam.

Apró remegés futott végig a hajón. Wedge egy gombnyomással átkapcsolta a monitort a külső kamerára, ami a Jewel of Churba burkolatába volt építve. A hajó gerincén lévő dokkból egy sikló szállt fel. Az ultraosztályon utazók szemében rendkívüli luxusnak számított külön siklón leszállni, és aki megengedhette magának, a saját siklóját is használhatta erre a célra. A vámnál mindenesetre ugyanúgy sorba kellett állniuk, mint a többieknek.

Wedge-et megdöbbentette, hogy némelyek ilyen zűrzavaros időben is megengedhetnek maguknak ekkora luxust. A jólét utáni vágyukat mégis kevésbé zavarónak találta, mint az előrelátásuk hiányát. A Lázadók álláspontja szerint a Birodalom vége már nagyon közel van, és nyílt találgatások folytak arra nézve, hogy végül ki fog kiemelkedni a káoszból, a Lázadók, vagy netán egy Zsinj kaliberű hadúr? A lényeg az, hogy nem számít, ki győz, az ilyen felesleges kiadások elkerülését úgyis közhelynek fogja tekinteni.

Wedge rájött, hogy néhány gazdag arra költi a pénzét, hogy egyfajta vákuumot létesítsen maga köré, amin belül nem léteznek a Lázadók. Fenntartani a látszatot, hogy a Birodalom él és virul, csupán pénz kérdése. Nem voltak kétségei afelől, hogy a Birodalom távoli vidékein léteznek olyan enklávék, amelyekben az emberek nem hiszik el, hogy a császár már nem él, de hiszik, hogy a Birodalom virul, és ebben a hitükben meg is maradnak még évtizedekig, ha nem évszázadokig.

A tudatlanságot megértem, de a tények tagadását nem.

Ismét elnyomta a mosolyát, noha ezúttal nehezebben ment. Pontosan azok, akiket szándékoltan tudatlannak tart, őt becsapottnak, félrevezetettnek tekintik. Ezeknek egyik fele tagadja, hogy a Birodalmon belül bármilyen probléma is volna - mintha a rabszolgaság intézményét, az idegenellenes hangulatkeltést vagy a tömegpusztító fegyvereket csak úgy figyelmen kívül lehetne hagyni. A többiek elismerik, hogy baj van, de arra már nem képesek, hogy sürgessék a legitim kormányt, hogy tegyen ellene valamit. Ezeknek az embereknek a szemében a rendszer maga a változás záloga, de azt ne veszik észre, hogy ha egy rendszer olyan korrupt, mint a Birodalom, akkor jelentős változás csak úgy érhető el, ha a hatalmi struktúrát szétzúzzák.

A trükk az egészben az - és ez késztette mosolyra -, hogy mindkét fél hajlamos arra, hogy engedjen az álláspontjából. Ez a baj a politikusokkal. Mivel a politika a kompromisszumok művészete, tárgyalás tárgyalást követ anélkül, hogy eredmény születne. Csak akkor történik komoly változás, ha az egyén az életét is hajlandó feláldozni azért, amiben hisz. Hiányzik az alapvető elkötelezettség, amire a legtöbb birodalmi polgár még nincs felkészülve. Így a Birodalom ilyen vagy olyan formában mindig is létezni fog, és intézményesíti a gonoszt.

Az üléssor végén egy férfi bukkant fel.

- Roat ezredes?

Wedge lassan feléje pillantott, majd bólintott.

- Dodt prefektus. Hány éve is nem találkoztunk?

Parin Dodt - azaz a szürke hajú, barna szemű birodalmi prefektusnak maszkírozott Pash Cracken - bólintott.

- Utoljára a gyászév végén tartott fogadáson találkoztunk, ha jól emlékszem, közvetlenül azelőtt, hogy elutazott. Nem hittem, hogy ön az, pedig a vámtiszt elmondta, hogy itt van. Lám, a galaxis mind kisebb lesz, ahogy az idő múlik.

Wedge a mellette álló üres ülésre mutatott.

- Csatlakozzon hozzám, ha van kedve! A testem ugyan összetört, de az agyam sértetlen. Üzleti úton van?

- Felesleges megkérdeznie, hiszen ugyanolyan jól tudja, mint én azt, hogy ön hol sérült meg - Pash leült és beszíjazta magát. - Igen kellemes út volt.

- Valóban - bólintott Wedge. Pash megjegyzése megerősítette azt, amit az indulás előtt gondolt: hogy a biztonság nem annyira szigorú, hogy leleplezzék őket, de azért a császár hivatalnokitól ilyen mérvű lazaságot nem feltételezett volna. A megjegyzésből azt is megtudta, hogy Pashnek nem volt afférja egyetlen utassal sem. Noha mindketten tudták, hogy ugyanazon a gépen fognak utazni, mostanáig nem léphettek kapcsolatba egymással. Adódhatott volna olyan probléma, ami meghiúsítja a találkozásukat, de ettől függetlenül megvárták, amíg az űrrepülőtér dokkja feltűnik előttük.

Az egyik légikísérő arca jelent meg a monitoron.

- Készüljenek fel a leszálláshoz, foglaljanak helyet, és...

Wedge kikapcsolta a monitor hangját.

- Remélem, a leszállás is zökkenőmentes lesz!

- Én is - Pash meggyőzően sóhajtott. - Gyűlölöm a repülőtéri ellenőrzéseket. Ha baj adódik, akkor az ott fordul elő.

***

Az űrrepülőtér, ahol a Jewel of Churba leszállt, egy tripla toronyra ültetett, több szintes építmény volt, alig ötven kilométernyire a Császári Palotától. A dokk is többemeletes volt, így a különböző osztályon utazó utasoknak nem kellett elvegyülniük. A gazdagok, akik nem vették igénybe saját siklóikat, egy Pazar, tágas csarnokba szálltak ki, amit Wedge még a dokkolás alatt figyelt meg az ablakon át.

A legalsó szinten utazók - idegenek, alacsonyabb osztálybeli humánok - egyszerűen a raktér zsilipjén át szálltak ki. Az első-, másod- és harmadosztály utasai különböző zsilipeken át egy tiszta, de zsúfolt váróterembe jutottak. A vámtisztek le s fel rohangáltak a tömegben, de Wedge nem látta, hogy bárkit is elvezettek volna. A csomagokat a Bevándorlási Hivatal posztjai mögött vehették át, de még mielőtt Pashsal afelé araszoltak volna, egy barna hajú, szürke medtech egyenruhás nő lépett oda hozzájuk.

- Roat ezredes?

Wedge bólintott.

- Roat vagyok. Ő a barátom, Parin Dodt prefektus. És ön?

- Irin Fossyr vagyok a Rohair Biomechanikai Klinikáról. Engem küldtek önért.

-Vagy úgy.

- Nekem azt mondták, ön tud róla. Hagytam üzenetet Seeno kapitánynál.

- Ez megmagyaráz mindent. Seenót megölték, mielőtt én útra keltem.

- Fogadja együttérzésem, uram.

- Köszönöm - bólintott Wedge udvariasan. A nő a megfelelő módon mutatkozott be, bizonyítva, hogy Cracken ügynöke. Wedge megvárta, amíg a nő és Pash összeszedik a poggyászt, azután elindultak az odakint parkoló lebegő felé. A jármű oldalán lógó hirdette, hogy a Rohair

Biomechanikai Klinika tulajdona, máskülönben teljesen közönségesnek tűnt. A csomagokat berakták hátúlra, majd beszálltak. A sofőr elindult velük kifelé a repülőtérről. A nő a menetiránynak háttal elhelyezett ülésen ült.

- Tizenöt perc alatt odaérünk. Mehetnénk gyorsabban is, de...

Wedge elmosolyodott, már amennyire a maszk ezt megengedte neki.

- Megértem az óvatosságot. Kíváncsi vagyok, vajon levehetem-e ezt a maszkot?

- Természetesen.

Wedge kimondta a parancsszót, azután hagyta, hogy eltávozzon belőle a levegő, ami fenntartotta az arcán. Levette, köhögött, majd a kezét is kihúzta a mechanikus kesztyűből.

- Luke-ot nem zavarja a kézprotézis, úgy látszik, ez is része a jedi tréningnek.

Pash udvariasan kuncogott, de a nő csak ült, és egy percig Wedge-re meredt. Azután elvörösödött, és zavartan elfordult.

- Bocsásson meg! Mondták, hogy fontos személyiség, de nem ismertem fel. Maga Wedge Antilles, ugye?

Wedge bólintott.

- A birodalmi körözvényeken látta a képemet.

- Igen, volt belőle néhány. A Diktátum megszüntette ugyan, de nem a koréliaiakkal kapcsolatban - kezet nyújtott Wedge-nek. - Iella Wessiri vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.

Iella Wessiri? Honnan ismerem én ezt a nevet? Wedge kezet rázott vele, majd hagyta, hogy Pashnak is bemutatkozzon. A név zavarba hozta. Azután rájött. Így hívták Corran partnerét.

- A körözvényeket a CorSecnél látta, ugye?

Iella csak pislogott, azután lassan bólintott.

- Önt aztán alaposan felkészítették.

- Nem erről van szó, de hallottam magáról. Természetesen nem árulhatom el, hol.

- Természetesen, nem - rázta a fejét Iella.

- Csak annyit mondhatok - mosolygott Wedge -, hogy attól, amit önről hallottam, joggal remélhetem, hogy a küldetésünk a továbbiakban is olyan zökkenőmentes lesz, mint ahogy elkezdődött.